Bejelentkezés

Előzetes telefon bejelentkezés: +36/30/9527-844

fejeskrisztina (kukac) index.hu

Rendelési idő: délutánonként egyeztetés szerint

Új címen!

BUDAPEST
Szent László út 174. III. lh. (Dolmány utca 41. felőli bejárat)
1131

- 30, 30A, 230-as buszok Rokolya utcai megállójától egy háztömb [Keleti pályaudvar M2-M4 megállói felől, illetve Káposztásmegyer végállomásai felől]

- 120-as busz Reitter Ferenc utcai megállójától két háztömb [Árpád híd, illetve Újpest-Központ M3 megállói felől]

- 14-es villamos Rokolya utcai megállójától négy háztömb [Lehel tér M3 megállója felől, illetve Káposztásmegyer, Megyeri út felől]

Google térkép

Hogyan csinálunk karmát a mindennapokban?

 

A karma az adok-kapok törvénye. Azt kapjuk vissza, amit tudatalattinkban, lelkünkben, étertestünkben valamikor elültettünk. Ez nem egy életre vonatkozik, ezt cipeljük magunkkal életről-életre. A megoldásig.

Igen, ma reggel hibát követtem el. Már annyiban, hogy nem néztem meg az aktuális bolygóállásokat, és nem hasonlítottam össze a saját születési képletemmel. Igen, siettem, nem volt rá időm, és mégis vásárolni indultam. Nem tudatosítottam, hogy mire kellene figyeljek, hogy honnan érhet kellemetlenség a nap folyamán. A sorompó nyitva áll a parkoló bejáratánál. Sokszor volt már ilyen, az ember vár egy kicsit, és miután egészséges ideig nem történik semmi, gyanútlanul behajt az autójával. Naivitás arra gondolni, hogy rossz a sorompó, vagy éppen nem akarnak vergődni a parkolójegyekkel. Kipróbáltam már minden eshetőséget ilyenkor, a kijárattól történő visszatolatástól a kijáratnál is nyitott sorompóig, de ma másképp alakult. Nehéz fél órát voltam benn az üzletben, egészen fél tizenkettőtől délig. Szombat lévén, az áruház kettőkor bezár, tehát maximum két és fél órát parkolhattam volna. A parkolóőr, egy meglehetősen szaturnikus, feltehetőleg sok bak jegyben álló bolygóval megáldott, 60 év körüli úr. Kéri a jegyemet, mire elmondom, hogy fél órát voltam benn, amíg a parkolás ingyenes, de mivel a sorompó nyitva volt, nincs jegyem. Erre komoly fejtegetésekbe kezd arra vonatkozóan, hogy ez őt nem érdekli, ha nincs jegyem, akkor a hivatalos tíz órás parkolásnak megfelelő összeget, a 2000 Ft-ot ki kell fizetnem büntetésként. Próbálom meggyőzni, hogy naponta többször parkolok ilyen helyen, de ha nyitva van a sorompó eleje, akkor általában a kijárat is, meg hogy sokan jöttünk be a felnyitott sorompón keresztül. De kérem a szabály az szabály, a tíz órás parkolást ki kell fizetni, mert a büntetés korra, nemre, időre, hétvégére és egyebekre való tekintet nélkül ennyi. Amit nekem tudnom kell, mert ki van írva, és még a jogszabályokhoz sem lenne baj ha értenék. Ekkor a "normális" gondolkodású állampolgár kiszállna a kocsijából, és talán jobb belátásra térítené a kedves parkolóőr urat. Igen, valószínűleg előállítanák hivatalos személy bántalmazásának jogcímén. De mit tesz az asztrológus? Némi szóváltás után kifizeti a pénzt, és elkezd gondolkozni, hogy hol találkozhatott már régebben ezzel az igen "lojális", hivatása teljes tudatában lévő úrral. Ebben az életben biztos nem. Kis esély van arra, hogy felismerem, hogy ő Franz bácsi, akit 1769-ben nem engedtem ki az istállóból a lovával, miután alig fél órát "parkoltatta" benn. Nem is ér a dolog annyit, hogy meditációban az időmet erre fordítsam, hogy rájöjjek a megoldásra.

Háttérként számos lehetőség adódik, például: 1, Ő valóban Franz bácsi, tehát tartoztam neki egy "ki nem engedéssel", és mivel nem emlékeztem rá, és nem fizettem szó nélkül, a szerva megint nála. Tehát 2089-ben esetleg megint nem enged ki a hangárból a magángépemmel. A karma tehát nem nyert feloldozást. 2, Miután ő nem Franz bácsi, és még soha nem találkoztunk, de mivel a tudatalattim rögzítette a helyzetet és az én negatív érzéseimet, lehet, hogy még ebben az életben visszakapom a dolgot. Valószínűleg én leszek kénytelen hivatásom teljes tudatában hasonlóan viselkedni mással. A karma most keletkezett tehát, és mivel tudat alatt rögzítettem az eseményeket, én leszek kénytelen bevonzani valakit, akivel hasonlóan viselkedhetek. Csak ismerjem föl, és ne szidalmazzam gondolatban és szóban a másikat is. "Ne ítélkezz!" mondja a Biblia. Nyilván azért, mert nem láthatunk át minden egyes helyzetet az életünkben, életekre visszamenőleg, hogy mikor kivel, és mit tettünk, hogy kinek mivel tartozunk. Ha átlátnánk, már a megvilágosodás állapotában lennénk, és nem kellene a Földön ebben a "tudatlanság" állapotában léteznünk. A tudatalattink mindent rögzít, és minden gondolat megvalósul előbb- utóbb -ez a teremtés-, mert mi vagyunk a gondolkodók. Mi gondolunk rosszat szegény Franz bácsiról, mi haragszunk a főnökre, aki ezt meg azt tette velünk, holott adott esetben csak azt kaptuk vissza, ami járt, amit mi adtunk neki korábbi életünkben. Ha sajnálunk valamit valakitől, akkor az a mi gondolatunk, tudatalattink úgy érzi, hogy azt sajnálni kell tőlünk is, tehát "megfeszülhetünk" érte, akkor sem kapjuk meg. Nem véletlenül írja a Biblia azt, amit ír. Ne ítélkezz. Csak éppen nem tudjuk, hogy ez a tilalom pontosan mit jelent. Ezt.

vissza