Megközelíthetőség

2023. augusztus 21-től rendelőnk címe:

1131 Budapest, Göncöl utca 28-30.

Megközelíthetőség (a rendelő bejárata a park, illetve a Bárka utca felől van):

105-ös, 120-as, 210-es autóbusz: Cziffra György park megálló

Háziorvosi rendelő térkép

Saját tapasztalataim a duálpárokról

 

Soha nem gondoltam volna, hogy az Ádámról és Éváról szóló történetek valóban igazak lehetnek. Azonban, ahogy kezdtem az életemet tisztábban látni, rájöttem, hogy ebben lehet igazság.

A Biblia szerint Ádám és Éva voltak az első emberpár, akiket Isten megteremtett. Évát később hívta életre Isten, álmot bocsátott Ádámra és az oldalbordájából teremtette meg. A mai napig mondják sokan a feleségükre, hogy az „oldalbordám”.

Isten figyelmeztette Ádámot és Évát, hogy ne egyenek a kert közepén lévő almafának a gyümölcséből, de egy kígyó elbűvölte őket, és ők bűnbe estek, beleharaptak az almába. Isten ezért kiűzette őket a paradicsomból.

A duálok tehát Ádám és Éva, akik arra kárhoztattak, hogy földi életükben is egymást keressék. A mai napig az „igazi” társunkat” keressük életünk során, kérdés, hogy megtaláljuk-e őket.

Dr. Dubravszky László, neves asztrológustól idézve: „A spiritizmus duáloknak nevezi azokat az emberpárokat, akik -bár térben és időben egymástól kisebb-nagyobb távolságban látják meg a napvilágot- a másiknak a képét az ideális férfiről, ill. nőről alkotott képzetként hordozzák lelkükben, amíg össze nem találkoznak. Férfi-nő kapcsolatot rendszerint nem létesítenek, de első látásra felismerik egymást, szinte magától értetődőnek tartják, hogy egymás nélkül nem élhetnek, s rendszerint együtt is halnak meg.”

A magam részéről sok tekintetben nem értek egyet Dubravszky László megállapításával.

A duálok sok esetben létesítenek párkapcsolatot, vagy részesítettek korábbi életeikben, és egyáltalán nem biztos, hogy együtt halnak meg. Sokszor fel sem ismerik egymást, vagy csak egyik a másikat, ez attól függ, hogy egyikük lemaradt-e a spirituális fejlődésben, vagy egy szinten vannak-e. Egy pontról indultak, de különböző utakat járhattak be életeik során. Erre a belső „magra”, amit a duálok összetartozásként a párjukkal szemben éreznek, még nagyon sok tényező rakódik rá. Egyrészt a jelen életbeli sorsuk, az egók, másrészt korábbi életeikből áthozott, nem mindig pozitív élményeik. ( A reinkarnáció tényét, asztrológusként, én vallástól függetlenül elfogadom. Ennek magyarázatába most nem mennék bele. )

A lélek az életét sokszor maga választja, de tapasztalatom szerint a duálpár az, aki a nehezebb leckék megtanítására vállalkozik a társa tekintetében. Sok esetben megöli, ha a párjának azt kell megtanulnia, vagy hasonló, mély lelki nyomot hagyó történést hoz az életébe, ami később gátolhatja a kapcsolatukat, vagy félelmeket hordozhat.

A duálpár egyik tagja nő, a másik férfi, de a lelkük még tovább osztódhat, hogy minél több élettapasztalatot szerezzenek. Lehet olyan élet, amikor két lélekrész egyben van, és lehet, amit már külön-külön élnek meg, másik testben. Egy biztos, mindenkinek lehet több duálpárja, akár nő, akár férfi.

Ne várjuk azonban a csodát, azt, hogy igazi párunk megtalálásakor minden a legszebb, legjobb, legcsodálatosabb lesz, mert erre kicsi az esély. Már annak is örülnünk kell, ha találkozunk egy duálpárunkkal és felismerjük őt. Sajnos az biztos, hogy szenvedni fogunk tőle a mély és sokszor nem tudatos érzelmeink miatt. Sokat kell „dolgoznunk” az érzéseinkkel valami igazán hatékony módszerrel, hogy ez másképp legyen.

Az első duálom, akivel megismerkedtem, egy tanárom volt. Az egyetemi felvételire készített fel biológiából, mert a gimnáziumi tanárunk megbetegedett egyetemi felvételi előtt. Akkor még fogalmam sem volt sem a spiritualitásról, sem az újraszületésről, ezekkel a témákkal sokkal idősebb koromban ismerkedtem meg. Szerelmes lettem ebbe a tanáromba, és -habár a világon semmilyen kapcsolódás nem volt köztünk fizikai szinten-, éreztem, hogy ez a kapcsolat több, mint egy „hétköznapi” szerelem. Egy alkalommal olyan vonzást éreztem felé az utcán meglátva őt, hogy alig tudtam uralkodni magamon, hogy hozzá ne rohanjak átölelni, de a körülmények ezt nem tették lehetővé. Éreztem, hogy ez valami különleges, misztikus, furcsa érzés, de féltem is tőle, amellett, hogy akartam is a közelségét. Tudtam, hogy több dolgunk nincs egymással, mint a biológia tanítása, amit kaptam tőle, és arra is ráéreztem, hogy ki lesz a felesége, akit akkor még nem is ismert. Ez a kapcsolat egy hosszú életű plátói szerelem maradt, mert a Sorsunk nem engedett mást. Mindig történt valami félreértés, ami távol tartott minket egymástól. Sokszor egy közvetítő személy adta át rosszul az információkat, máskor a kommunikáció hiánya hozta a bajt, de mindig közbejött valami. A duálom már valószínűleg azt hitte, hogy én „szórakozom” vele, de ez nem így volt. Több alkalommal találkozhattunk volna bálban is, de egyszer a csúnyán begyulladt a szemem „véletlenül”, pontosan a bál napjának estélyén, ami miatt nem tudtam elmenni, másik alkalommal ott voltam, de az anyámtól féltem, hogy előtte büntet meg, ezért nem mertem elmenni vele a bál után beszélgetni, amikor hívott. Sok életben voltunk együtt, erre az életünkre csak ennyi adatott. Felejthetetlen találkozás volt, az biztos.

A második duálom egy kollégám volt, aki morózus és érzéketlen ember hírében állt. Egy alkalommal átölelt és megcsókolt, ami után nem volt kiút a helyzetből, legalábbis nekem nem. Négy hétig jártunk együtt, ami alatt olyan szinten beleszerettem, hogy az már nem volt normális. Ő küldött el engem, mondván „túl nagy hal” vagyok neki, pedig minden szempontból illettünk volna egymáshoz, kivéve az asztrológiai képletünket. Ő is elvált volt, nálam egy évvel idősebb, hasonló korú gyermekeink voltak, „véletlenül”iskolai végzettségünk is azonos volt, sebészként dolgozott. Ekkor ismerkedtem meg a „duálok” létezésével. Három és fél évig tartott, amíg homeopátiával és egyéb, lelki szinten ható módszerekkel el tudtam engedni.

A legnagyobb, és a duálpárok létezését bizonyító élményeim egy kongresszus alatt zajlottak. Odamentem hozzá, és egy egymásnak adott puszi után, mintha egy vörös, láng-szerű fény jött volna ki a feje tetején. Elvörösödött a talpától a fejéig, lentről fölfelé, és utána elrohant a mosdóba. Valószínűleg a túl sok felszabaduló energia okozott nála tüneteket. Még ezen a rendezvényen történt, hogy ebéd közben mellé álltam, hogy érezzem a rezgését. Mereven néztem a szép, sötétbarna szemeibe, legalább fél percig. Utána ő a jobb oldalához kapott, én pedig elhagyván a testemet, elkezdtem beledőlni az étellel megrakott asztalba. Nem is értünk egymáshoz, ő csúnyán nézett rám, azt hitte, hogy belebokszoltam a jobb oldalbordája helyére, pedig legalább fél méter volt közöttünk. Én csak arra eszméltem, hogy egy puha kar, valószínűleg az Őrangyalom visszalök függőleges helyzetbe, de még így is percekig tartott, amíg magamhoz tértem. Álltam, néztem jobbra-balra, forgattam a fejem és fogalmam sem volt, hol vagyok. Később nevezett úr megnősült és elvett egy nálunk több, mint tíz évvel fiatalabb hölgyet. Gyermekük is született. Én ekkor még „dolgoztam” a vele való kapcsolatomon, a fényképe is el volt téve a polcomon.

Egyszer a konyhában főztem, mikor olyan érzésem támadt, hogy elő kell vegyem ezt a fényképet. A fénykép, mintha megszólalt volna, a következőket mondta: „Te is tudod, hogy csak Téged szeretlek”. Ekkor én is szóltam hozzá a fiáról és a feleségéről, de a válasz az volt: „Akkor is!”. Több ilyen élményem nem volt, de ezt soha nem felejtem el. Fizikai szinten ez az úr semmilyen érzést nem tudott az irányomban kimutatni, azt a bizonyos négy hetet kivéve. Akkor ölelgetett, puszilgatott és egyszerre vége lett mindennek, mintha elvágták volna. Kedves barátnőm, Judit kérdezte meg egyszer. „Melyiküket szeretted jobban?”. Nem tudtam válaszolni a kérdésre. A kérdés maga hasonló volt: ”Melyik karodat szereted jobban a másiknál?”.

Egy ízben leépítés miatt elküldtek a munkahelyemről, és munkát kerestem. Egyik éjjel egy álmot láttam, amelyben iker gyermekeim születtek, egy kislány és egy kisfiú. Álmomban is tudtam, hogy már van egy csodálatos nagy fiam, és először nem értettem az egészet. A kislányt azonnal szoptatni tudtam, a fiút nem, ő már nagyobb volt, pár éves, amikor közelebb került hozzám. Még ebben az álmomban kibékültem korábbi, szintén sebész barátom feleségével, amin csodálkoztam is, hogy ő hogyan jött ebbe a „képbe”. Felébredve meditáltam az álom jelentésén és rájöttem, hogy két fontos, új dolog fog a közeljövőben történni velem- a születés valami új kezdetét jelenti -, fogok állást kapni, és egy férfit is meg fogok ismerni, aki sebész lesz, mint a második duálom és korábbi barátom is.

Hamarosan megjött a hír, hogy felvettek egy munkahelyre. Ezt értelmeztem az ikerpár lány „tagjának”, de kerestem a sebészt, a másik ikerpárt, aki hamarosan elő is került. Az egyik főnök volt az, akivel munkám során sokszor találkoztam. Kiderült róla, hogy ő szintén tisztán lát. Állandóan „leckéztetett”, arra volt kíváncsi beszélgetéseink során, hogy mit érzékelek a hatodik érzékszervemmel, az intuíciómmal. Én tudtam, hogy ő a harmadik duál, hogy ő mit tudott rólam, arról nem esett szó köztünk. A helyzetek úgy hozták, hogy másokhoz képest többször kellett a szobájába mennem hivatalos ügyben, de engem nem zavart ki pár perc múlva, mint másokat, sokszor fél órákat is benn voltam nála. Lehet, hogy spirituálisan ő állt a legmagasabb szellemi szinten a három duálpárom közül. Nem tudom, később a Sors mit szánhat nekünk, szán-e egyáltalán valamit, de már eljöttem erről a munkahelyről. Iránta csak érdeklődést éreztem, szerelmet nem, - ennek kialakulására lehetőség sem adatott-, de vonzott, az biztos. Egyszer még a „gondolati felhőjét” is láttam egy feltett kérdésére válaszolva, de a választ, amit csak én tudhattam, sokkal hamarabb mondtam ki, mint ahogy ezt a „felhőt” érzékeltem. Ez volt akkor a „beugró” a szobájába a beszélgetéshez, és csak utána engedte, hogy egy munkahelyi kérdést tegyek fel neki. Ő többnyire az íróasztalánál ült, míg és sok esetben álltam, tőle több méterre.

Gyakran előfordul, hogy a duálok egymás gondolatait, érzéseit is érzékelik. Nyilván ez azokkal fordul elő, akik alapvetően intuitívak. Ezt mindhárom duálnál tapasztaltam, de nem csak én, hanem mások is, akik hasonló cipőben járnak, megtapasztaltak már ilyen helyzeteket.

Hasonló eseteket több páciensem és kedves Tóni barátnőm is mesélhetne. Ő is három duálját ismerte meg jelen életében, de mivel boldog házasságban él, folyamatosan kell feloldania a magában lévő érzéseit korábbi életeikből, hogy életébe ne zavarjanak bele.

A duálok tehát léteznek, de senki se várja a határtalan boldogságot, ha eggyel is találkozik. Ha felismerjük valamelyiküket, az már önmagában az élet nagy adománya, és amennyiben kapcsolatba is kerülünk velük, az már kifejezett jutalom az Univerzumtól.

vissza